Aranyos Szeglet Waldorf Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola
Régi diákok gondolatai
Nagyobbik fiam által kerültünk kapcsolatba a Waldorf-pedagógiával. Az elmúlt két és fél év megerősített bennünket abban, hogy nem csak az ő, de a (jelenleg ovis) testvére számára is megtaláltuk a megfelelő iskolát. Egyensúlyt kerestünk és erre törekszünk most is. A nagyfiunk intellektuálisan borzasztóan „előrerohant” más területen pedig ovis szinten volt hatéves korában, amellett, hogy pl. famászás, árokjárás, barkácsolás mindig is napirenden volt. Barátokat nem tudott szerezni, testvére jelenléte „oldotta” a helyzetet. Legnagyobb értékét tehát a pedagógiának én ebben a kiegyensúlyozottságra való törekvésben látom, aminek egy részét persze el lehetne érni kézműves-, tánc-vagy egyéb szakkörökre járással... Mégis mivel itt a pedagógia része, ez oldja a tanulást, ritmusokat ad és észrevétlenül próbálja segíti mindenben a gyerekek fejlődését. A másik nagy értéke a pedagógiának az, hogy hogyan gondol a gyerekekre: ahogy a családi nevelésben is bőven akad nehezebb helyzet/időszak úgy az iskolában is ugyanúgy vannak nehezebb életkorok/szituációk stb... De mindkettőben akkor a legkevésbé „rázós” ezeknek az átélése, megélése, ha a háttérben végig jelen van az elfogadás és legfőképpen a szeretet. Néha nem könnyű, szülőként természetesebb, ösztönösebb mindez, pedagógusként/nevelőként pedig inkább tudatosabb. A lényeg mindkettőnél: a szeretet az odafigyeléssel kezdődik. Talán a Waldorf-pedagógiában ennek megvalósítására több lehetőség jut, (hiszen itt pl. alap a gyermek életkori sajátosságainak figyelembe vétele) mint az egyéb, általam ismert pedagógiákban.
Véghné Csapó Melinda
"A Széchenyi Gimnáziumba járok, és örülök neki, hogy az iskolaváltáskor a Vargába, és a Verseghybe nem vettek fel, mert úgy tudom, hogy ott eléggé terrorban tartják a diákokat.
Jól érzem magam a szecskában, bár a kezdet nehéz volt. a tanulmányi eredményeim: kitűnő tavalyi bizonyítvány, így megpályáztam az iskolai és a városi ösztöndíjjat is. Mindkettőt sikeresen. Tavaly a tanulás mellett rendszeresen (heti öt) jártam edzésre, évvégén előrehozott angol érettségit csináltam (5ös lett) és két tanévnyi osztályozóvizsgát tettem olaszból, hogy idén már azzal se kelljen foglalkozni. Nyár végén sikeres olasz írásbeli nyelvvizsgát tettem, angol középfokot még a Waldiban megszereztem. Matek és fizika fakultációkon veszek részt, ezekből a tárgyakból emelt érettségit írok.
Előnyösnek érzem, hogy a Waldorf Iskolába jártam, megtanultam az emberi normákat, az érzelmek, a szavak, emberi kapcsolatok jelentőségét, de legfőképp az emberséget. Másokban nem sűrűn fedezem fel ezt, talán ha ők is Waldorfba jártak volna, ez máshogy lenne. Azért van hátránya is az ottani éveknek, de ezek pótolható dolgok, pl: jó a mostani suliban, hogy van töri tankönyv, és hogy aki komolyabban akar foglalkozni egy adott tárggyal -esetemben fizika- , az bejárhat faktra, és nem csak a fizika korszak főtanítás része van (ahol egyébként nagyon kevés fizikát tanultunk). A Waldiban nagyon szerettem az osztálytársakat, nagyon jó volt a közösség. Jó volt a tanárok közvetlensége, hogy nem játszották el a "szigorú tanárembert" aki még baráságtalan is emellett, hanem segítették a diákokat ahol lehet, és az osztály részei voltak, nem munkájukat únt, kötelességből tanító emberek. A Bubapesti Műszaki Egyetemre jelentkezek több szakra, de elsődleges célom, hogy az ambergi főiskolára bejussak, ehhez kell a 2 emeltszintű érettségi és egy középfokú német nyelvvizsga amit április május környékén csinálok. Az idei félévi bizonyítványomban csak a tavaly szerzett olasz jegy lett négyes. Jó lett volna, ha a Waldorfban is lett volna fakultációs óra, meg a törikönyv is hasznos."
"A tanulmányaim szakmunkás bizonyítvánnyal zárultak és most egy hideg konyhán dolgozom. Tanulmányaim átlaga 4.1 volt és a magyar tanárom nem győzött dícsérni, hogy olyan verseket mondok amiket nem ismer... Folyamatosan velem büszkélkedett mert új verseket mondtam neki, és rengeteg önbizalommal tudtam az új dolgok elé vágni és kreatívan megoldani őket. Később nekem nagyon hiányzott a családias megbízható környezet amit a Waldorf adott. ...Mindíg szívesen emlegetem fel a 8 évet amit a Waldorfban töltöttem a dráma naptól kezdve a főtanításig, a rendszert amit adott, az euritmiát és olyan jó másoknak olyanokat mondani amiről még soha nem is hallottak. Szívesen emlékszem az epohákra arra mikor harmadikban házat építtetünk. Erről kész regényt tudnék írni, ami jók történtek velem a Waldorfban és talán egy kötet kevés is lenne rá..."
„Jelenlegi iskolámban nem érzem magam olyan jól mint a Waldorfban, az eredményeim bizonyos tantárgyakból jobbak de vannak olyan tárgyak is ahol úgy érzem nem értékelik, vagy nem is foglalkoznak azzal, hogy esetleg talán tehetséges volnék belőle, a Waldorfban viszont abszolút látták, hogy ment és 5-ös is voltam a tantárgyból. Pl( magyar) …. Az iskola jó hatással volt a személyiségem fejlődésére ráadásul rengeteg élményt köszönhetek neki. Emellett a művészetben jártasabbnak érzem magam a többi fiatalnál, ők nem hiszem hogy készítettek dobot vagy marionett bábút, részletesen vették volna különböző művészek életpályáját, írtak volna rendszeresen verseket.
Az iskola előnye, egyfajta hangulat. Összhang tanár és diák között összetartás az osztálytársak között, és az otthon érzete. A Waldorf nem igazán iskola volt a számomra, otthon is éreztem magam ott. Szívesen emlékezem a mindennapokra, a barátságokra, hogy néha ott maradtunk suli után is, onnan egészen más volt haza menni és rányomta pozitív értelemben a bélyegét az egész napomra. Szerettem a kézimunka és a magyar órát, hogy elmondhatom mit gondolok, hogy a teremben szünetekkor nem olyan volt mint egy suliban hanem mint egy szobában a legjobb a barátaiddal. Nem csak az iskola de az egész, ami körül lengte, a kirándulások a sulin kívül eltöltött idő az odajárókkal annak tudatában, hogy „Waldis” vagyok. Szünetekben átmenni a boltba vagy teát főzni,szóval nagyon sok mindenre szívesen emlékszem.”