Aranyos Szeglet Waldorf Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola

1962. december 23.-án Törökszentmiklóson a nagyszüleim házában láttam meg a napvilágot, első gyermekként. Az általános iskolát ebben, a ma általunk használt  épületben végeztem el, akkor még Tallinn körzeti általános iskolának hívták. Tiszaföldváron végeztem el az óvónőképző szakközépiskolát. Itt 3 évig tagja voltam az iskola kórusának, amit nagyon szerettem. Ezután a Széchenyi lakótelepen kaptam munkát a Szivárvány óvodában, ahol 13 évet dolgoztam. Ez idő alatt Szarvason 2 éves levelező tagozaton megszereztem a felsőfokú képesítésemet. Időközben férjhez mentem, megszülettek a gyermekeim Attila és Barbara. A következő 5 évet a Mátyás király úti óvoda tagóvodáiban dolgoztam.

Nem éreztem közel magamhoz a pedagógusoknak állított állami elvárásokat, ezért elhagytam a pályát 3 évre. Ekkor dolgoztam a Szandai iskolában, a könyvtárban, mint kisegítő könyvtáros, az állami biztosítónál, mint üzletkötő, és egy ruházati boltban, mint kisegítő eladó. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert számomra nagy értékekkel bíró tanulási folyamat volt, hogy nem csak a saját munkám lehet fontos és megbecsülendő, hanem minden munka az, amit más emberek végeznek.  Ekkor került a lányom a Waldorf iskola első osztályába. Ámulattal fogadtam, hogy így is lehet gyerekeket nevelni és tanítani!

Megismerkedtem az óvodával és egyre erősebb lett bennem a vágy, hogy ITT én is szívesen lennék óvó néni! Összeszedtem minden bátorságomat és érdeklődtem munkalehetőség után. Fél év elteltével bekerülhettem a Waldorf óvodába. Azt éreztem jobb helyen nem is lehetnék, ez a pedagógia csodálatos, ezt nekem találták ki! A következő évben megkezdtem a solymári óvóképzésen a tanulmányaimat, amit 3 év múlva sikeresen be is fejeztem.

Ettől kezdve az óvoda felvirágoztatása lett a célom, amit a kolléganőimmel meg is valósítottunk. Az óvoda virágba borult. A szeretettel teli, személyre szabott pedagógia a szívem csücske lett, amit minden kisgyermeknek csak kívánni tudok.

Egy idő után a kíváncsiság arra ösztönzött, hogy tovább nyissam a látókörömet és beiratkoztam a solymári tanítóképző 3 éves levelező tagozatára. A mottóm: a tanulás egy életen át tart. Amikor már azt hisszük mindent láttunk és átéltünk, az élet mindig produkál számunkra kihívásokat, amit nem fontolgatni, hanem ÁTÉLNI KELL!