Lengyelné Hargitai Adrienn

1998-ban a Kecskeméti Tanítóképző elvégzése után két évig tanítottam egy általános iskolában. A két év eltelte után rájöttem nekem más fajta oktatási rendszerben kell dolgoznom. Utakat kerestem, hogyan, hol lehetne másként, másképpen tanítani. A tanítóképző főiskolán tanultunk értékközvetítő pedagógiákról így a Waldorf módszerről is hallottam - bár akkor még igen keveset. Már ekkor felmerült bennem a kérdés lehet, hogy ez lenne az én utam? Ekkor tudtam meg, hogy Szolnokon van Waldorf iskola, eljátszottam a gondolattal, hogy jelentkezem pedagógusnak, de a még gyerekcipőben járó és úgymond ismeretlen útra nem mertem rálépni, nem mertem jelentkezni tanárnak. Pályaelhagyó lettem, teljesen másfelé vitt az utam, a kereskedelem útjára terelődtem, ahol tizennégy évet töltöttem el, s a két gyermekem is ez idő alatt született meg. De mindig is hiányzott a tanítás, hiányzott a gyerekekkel való mindennapos munka, interakció. A fiam már Waldorf iskolás volt, a lányom meg a Waldorf óvodába járt, amikor 2014-ben beadtam jelentkezésemet iskolánkba pedagógusnak. A 2015/16-os évben pedig elkezdtem tanítani az akkori összevont első-második osztályban, mint osztálytanító. 2019-ben megszereztem a Waldorf osztálytanítói szakpedagógus diplomát. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy egyrészt a gyerekeim a Waldorf világában növekedhetnek testben és lélekben, másfelől pedig számomra is egy csodálatos kihívás és élményekben gazdag utazás az osztálytanítói lét. A pedagógia számomra kihívás, transzformáció, kiteljesedés, példamutatás, a világ közös felfedezése, a világ jobbá tétele. Kihívás, mert a Waldorf tanítói munka megkívánja, hogy az ember teljes lényével legyen jelen, minden pillanatban, s ezt nem lehet, nem szabad pusztán rutinból csinálni. Azért is kihívás, mert a mai gyerekeket nagyon nehéz a korunk felgyorsult világában gyereknek megtartani. Transzformáció, mert egy olyan tanulási-tanítási folyamatban, ahol a tanító és a diák jelen van, átadja magát a pillanatnak az transzformáló, lélekformáló hatással bír. Kiteljesedés, mert hivatásomnak érzem, amit csinálok, elhívattam erre a feladatra. A példamutatás, a hitelesség alapvető, nemcsak a Waldorf pedagógiában, bármilyen más tanítási rendszerben is. A világ közös felfedezése a gyerekekkel megkívánja azt, hogy a tanító is újra és újra rá tudjon csodálkozni az egyes epochákban terítékre kerülő érdekességekre. Ez valójában nem nehéz, ha az ember szereti látni a gyerekek szemében a rácsodálkozást, az izgalmat. A világ jobbá tétele mindig is időszerű volt, mióta emberi közösségek léteznek a földön. Ma a sokféle válságtünetet mutató modern társadalmakban a világ szebbé, jobbá alakítása különösen fontos küldetés. Hogy mitől lesz jobb a világ? A kérdezni akaró és merő, az új dolgokat gyorsan átlátó és megértő, a kreatív megoldásokra nyitott, a mások iránt felelősséget érző, a világot sokkal inkább egységében látó gyerekektől mindenképpen. A Waldorf iskolából ilyen gyerekek kerülnek ki.

Waldorf osztálytanítóként egyértelmű, hogy nekem ez az igazi földi küldetésem.